Hallgatni akartam – kritikák

“Amikor Hegedűs D. Géza az előadás legelején egyszercsak a sötétben ott terem a fal mellett, és mire fölmegy a fény, olyan, mintha már régóta bennünket nézne, annyit rögtön látunk-hallunk, hogy nem a joviális, kedves, mosolygós, meleg hangú színész áll itt, hanem valaki, aki töprengőn és nehezen birkózik súlyos gondolatai­­val. Kicsit sem csinál úgy, mintha magában-magának beszélne: ez a férfi tud rólunk, számít ránk, és kiépíti azt a furcsa dialógust, amelyben mi hallgatunk ugyan, de figyelmünk mégis párbeszédes.”
Csáki Judit írása a 168 óra oldalán >>

“Amikor felgyullad a villany, ott áll a fal mellett Hegedűs D. Géza Máraiként. Illetve nem tudni pontosan, hogy ő most a színész, vagy a jeles, temérdek mindent dermesztően előre tisztán látó író megtestesítése. Az a gyanúm, hogy mindkettő, Hegedűs D. most pontosan arról akar beszélni, amit az író egykor mondott, és ami lidércesen rímel a mára. A jelmez nem is tűnik annak, a ballont, az öltönyt, amihez mellény is tartozik, a kalapot, a színész is nyugodtan viselhetné, csöppnyi feltűnést se keltene, ha ebben az öltözékben menne ki az utcára, vagy állítana be az egyetemre tanítani.”
Bóta Gábor írása a Népszava oldalán >>